Négyszeresére növelhetik a halállományok nagyságát és sokszínűségét, ha az óceánok egy-egy térségét védetté nyilvánítják – állapították meg az angliai Plymouthi Egyetem kutatói.
A környezettudósok az Anglia déli szélén elterülő Lyme-öböl térségét vizsgálták, amit 2008-ban nyilvánítottak védett területté. Azt találták, hogy a térségben élő eltérő halfajok száma több mint négyszer akkorára növekedett (430 százalékkal), mint a térségen kívül eső tengerei övezetben. Ami a halállományok méretét illeti, 370 százalékkal több halat találtak a védett tájon, mint azon túl egy hasonló nagyságú térségben, ahol a fenékhálós halászat még folyamatosan engedélyezett.
A szakemberek alapján mindez egyrészt mutatja a tengeri területek védetté nyilvánításának fontosságát, mivel az ilyen térségekben betiltják a halászat legpusztítóbb módjait. Azt is megmutatja, hogy a tengeri védett térségek kijelölésének gyakorlata előnyös és hasznos a fenntartható halászat és a fajmegőrzés részére.
A Journal of Applied Ecology című akadémiai folyóiratban megjelent tanulmányukban a tudósok azokat az adatokat használták fel, amelyeket víz alatti kamerákkal folytatott rendszeres megfigyelések alatt gyűjtöttek. A tudósok tizenegy éven át évente feljegyezték a halpopulációkról csalétek segédkezésével folytatott megfigyelések adatait a tengeri természetvédelmi szféraban és azon kívül.
Tanulmányunk „megmutatja, hogy a fajmegőrzés és a halászat módja közti kompromisszum miként hat egész ökoszisztémákra, a helyi élőhelyekre, és azokra, akik ezekre támaszkodnak. Rávilágít a tengeri védett területek hosszú távú megfigyelésének szükségességére és arra, hogy ha ezekkel a térségekkel kényesen bánnak, az nagyfokú előnyökkel jár a halászat és a fajmegőrzés részére” – idézte Bede Daviest, a tanulmány vezető szerzőjét az EurekAlert akadémiai ismeretterjesztő hírportál.
A Lyme-öböl az Egyesült Királyságban az első és legnagyobb példája a tengerek ambiciózus és mindenre kiterjedő védelmének. A térségben 206 négyzetkilométernyi szféraban betiltották egyebek közt a fenékhálós halászatot, megvédve ezzel a tengeri élőhelyeket a rendszeres károkozástól, míg engedélyezték a kevésbé romboló halászati módokat, mint a rögzített halókkal, a horgászbottal és zsinórral vagy a búvárkodással folyó halászatot.
mti