Kétezer éves, ideális állapotban fennmaradt utat találtak Izraelben régészek a Jeruzsálemtől nyugatra található Bét Semes településnél.
Már februárban felfedezték a széles római kori utat a mai 375-ös országút közelében az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) mesterei és az őket önkéntes munkában segítő tanulók.
Az archeológusok akkor bukkantak az útra, amikor egy Jeruzsálembe vezető, épülő vízvezeték lefektetése előtt az ilyenkor szokásos ásatásokra hívták őket. Irina Zilberbod, az IAA feltárásokat vezető régésze kijelentette, hogy az út eredendően hat méter széles, és másfél kilométer hosszú volt.
Valamikor egy leágazás lehetett a központi, „császári útról” a mai Bét Natif nevű helynél található kisebb római kori településhez. A három kilométer hosszú császári út, a korabeli főút Jeruzsálemből tartott az egykori Eleutheropolisba, más néven Bét Gurvinba, a kor tetemes kereskedelmi központjába.
Hadrianus császár alatt, i. sz. 130 körül épülhetett vagy valószínűleg kevéssel később, az i. sz. 132-től 135-ig tartó Barkochba-felkelés folyamán. Hadrianus szerepét igazolja nem messze már régebben megtalált útjelző kő, amely a császár nevét viseli.
Az út kövei közé szorulva réges-régen lepottyant pénzérméket is találtak: egyiküket i. sz. 67-ben, a zsidó felkelés közben verték, de akadt Poncius Pilátus idejéből, i. sz. 29-ből való, és Agrippa császár korában, i. sz. 41-ben vert érme is.
Az utak minőségében Izrael földjén is a római uralom hozott átütő erejű változást, mert ezelőtt csak rögtönzött ösvények voltak. Ellenben a rómaiak hadjárataikhoz és a kereskedelem fejlesztéséhez az egész világon észbontó utakat építettek, és ezen a szektorban is megreformálták ezzel a lehetőséggel a korabeli közlekedést.
A mezőgazdasági termékeket, olajat és bort előállító kisebb településektől másodlagos utak vezettek a nagyobb városokba, ahonnét mindazonáltal még szélesebb utakat építettek, hogy a többi regionális központhoz, vagy akár külföldre szállíthassák az árukat.
mti