Az észak-írországi versenyző az 1964-es Monte Carlo Ralin elért eredményével egy csapásra az Egyesült Királyság legnevezetesebb raliversenyzőjévé vált, aki a tradicionális Minit is vérbeli motorsport-ikonná emelte. A márkára sajátos vezetési benyomás még 87 évesen is hatalmába keríti a mesés pilótát, aki bármikor képes farkasszemet nézni a kanyargós országutak kihívásaival.
A nyolchengeres Ford Falcon 17 másodperc előnnyel vezetett az élen, Paddy Hopkirk viszont előhúzta a Mini Cooper S rejtett tartalékait és lenyűgöző hajrával nyerte meg a „Hosszú kések éjszakáját”. 1964-ben a Monte Carlo Rali etalon megmérettetésnek számított a versenyautó-pilóták közt, akiknek küzdelmét a tévé is élőben sugározta. Az autógyártók ekkoriban kezdték felfedezni a ralisportban rejlő marketinglehetőségeket, a legkülönbözőbb kategóriájú versenyautók eltérő saját tömegei, hengerűrtartalmai és teljesítményei jelentette hendikepeket ugyanakkor a versenybírók célszerű mértékű kompenzációkkal ellensúlyozták. Amint a 87 éves pilóta feleleveníti fantasztikus eredményét a 37-es rajtszámú hagyományos Minivel, a motorsport hamisítatlan varázsa is egy csapásra életre kel.
A tradicionális Mini vezethetősége mind a mai napig izgalomba hozza a legendát. „A Mini már akkor is nagyon fejlett versenyautó volt. Elsőkerék-meghajtása és keresztben integrált motorja fontos előnyöket tartogatott, éppen olyan az apró méretei, mert az út keskeny volt és nagyon sok kanyarral tűzdelt” – emlékszik vissza legnagyobb diadalára Paddy Hopkirk, aki, amint megpillantja a Col de Turini szoros lábánál álló, British Racing Green árnyalatú kisautót, egy szempillantás alatt a volán mögött terem és padlóba tapossa a gázpedált. Az úttestet ezúttal nem borítja hó, ereszkedés közben ugyanakkor előtűnik a völgy ölelésében ragyogó Monte Carlo. A mesés pilóta viszont nem lassít, széles mosollyal az arcán találja meg egymást követően a legideálisabb íveket. Az 56 évvel ezelőttre visszanyúló emlékek mentén a vezetés őszinte élménye sejlik fel.
A mesés diadal története igazság szerint Minszkből indult, tudniillik 1964 telén Patrick „Paddy” Hopkirk és brit másodpilótája, Harry Liddon a fehérorosz fővárosból vágott neki a Monte Carlo Ralinak, a gyári színekben induló hat Mini és a privát versenyzők merthogy csak a franciaországi Rheims településében találkoztak. Paddy Hopkirk ekkor már büszke versenykarriert tudhatott magáénak, nagyon sok hegyi felfutón aratott diadallal és ötszörös „Circuit of Ireland”-győzelemmel. A mesés pilóta a holland „Tulip Rally”-n, az osztrák „Alpine Rally”-n és a „Safari Rally”-n is úrias helyezéseket ért el. 1962-ben harmadik helyre hozta be a Monte Carlo Ralin a Sunbeam Rapier versenyautót, és mivel hajtotta a kalandvágy és addig egyáltalán nem versenyzett orosz úton, privát színben jelentkezett a Minszkben rajtoló 1964-es szezonra.
Istenien kezdte a megmérettetést, közte és a Ford Falconnal versenyző, svéd Bo Ljungfeldt közt már Franciaországban éles párbaj alakult ki. A legnagyobb összecsapást a Col de Turini szoros tartogatta, aminek nyertese az abszolút párbaj győztesét is joggal vetítette előre. A Monte Carlo Rali előtti napon hatalmas hómennyiség esett le, amely erőteljesen lelassította az erős motorral hajtott, ámde nagyméretű versenyautókat. Nem úgy a legkisebb versenyzőt. „A Mini felülmúlhatatlanul szerepelt az ereszkedő szakaszokon: melyet felfelé menetben elvesztettünk, visszanyertük a lefelé vezető úton” – meséli Paddy Hopkirk.
Minden mást a versenybírók szabályrendszere döntött el. Bo Ljungfeldt 17 másodperces előnyt halmozott fel a „Hosszú kések éjszakáján” és csaknem fél perccel gyorsabban teljesítette a Monte Carlo Rali nagydíját, ez ellenben nem volt elegendő ahhoz, hogy a hozzáillő mértékű kompenzációkat ellensúlyozva elhappolja Paddy Hopkirk elől az abszolút győzelmet. A célba érkezés után eltartott egy ideig, amíg a versenybírók az összes induló pontszámát összesítették és felállították a végső sorrendet, végül viszont a hagyományos Mini megszerezte első abszolút győzelmét a Monte Carlo Ralin.
A meglepő eredmény az egész világon osztatlan elismerést váltott ki a motorsport-rajongókból, az Egyesült Királyságban ugyanakkor lázas ünneplés kezdődött. A hagyományos Mini egy csapásra legendává érett és Paddy Hopkirk rögvest a szigetország legnevezetesebb raliversenyzőjévé vált. A díjátadó ünnepség után a pilóta és a versenyautó is hazatért az Egyesült Királyságba, ahol a szerfelett felkapott televíziós showműsor, a „Sunday Night at the London Palladium” is vendégül látta őket. A rajongók és a hírességek mellett még az angol kormány is táviratban gratulált a győzelemhez. Paddy Hopkirk legértékesebb ilyen emlékét egy autogram-kártya őrzi, amit a The Beatles tagjaitól kapott, a következőkben részletezett üzenettel: „Most már egy vagy közülünk, Paddy!”
A Mini Cooper S a következő években is uralta a Monte Carlo Rali mezőnyét: 1965-ben Timo Mäkinen, 1967-ben ugyanakkor Rauno Aaltonen aratott abszolút győzelmet a mesés hegyi szerpentinen. A motorsport-rajongók a triót a mai napig a „három muskétásként” emlegetik, 2010-ben mindazonáltal a három legenda elsőként került be a finn „Ralihírességek Csarnokába”.
Paddy Hopkirk 1967-ben hatodikként, egy évvel később mindazonáltal ötödikként érkezett be a Monte Carlo Rali céljába, az ütemes fejlesztéseket mindinkább előtérbe helyező megmérettetés ugyanakkor már ekkor éreztette a rajongókkal, hogy a Mini tündöklését hozó pár éves fázis a végéhez közeledik. Paddy Hopkirk ezt követően más autókba ült keresztül és nagyon sok futamot, köztük az „Acropolis Rally”-t is megnyerte. 1968-ban végtelenül fair sportemberként és úriemberként erősítette meg hírnevét, amikor a London-Sydney maratonon navigátora, Tony Nash oldalán az élről autózva állította meg Austin versenyautóját, hogy kimentse vetélytársait egy súlyos baleset következtében kigyulladt autójukból.
Az 1970-es évek elején Paddy Hopkirk befejezte profi pályafutását és otthonában, Észak-Írországban autóbehozatallal és saját neve alatt forgalmazott kiegészítő árucikkek népszerűsítésével épített újabb karriert. Az ezredforduló környékén tanácsadóként segítette a BMW Group mestereit a MINI márka felélesztésében, és mind a mai napig több tiszteletbeli tevékenységet ellát. Aktív versenyzői pályafutása esetén Paddy Hopkirk számottevő közút-biztonsági kampányban részt vett, a veterán pilóta ma is az IAM RoadSmart jótékonysági szervezet nagykövete. Tevékenysége részeként aktívan közreműködik az angol versenyzők klubjának igazgatótanácsában és egész mellszélességgel segíti a kézihajtású kerékpárosok versenysportját menedzselő WheelPower egyesületet. 2016-ban a mesés pilótát Anna brit királyi hercegnő az angol Birodalom Rendje lovagrend elemei közé is beemelte.